Normál esetben az immunrendszered képes különbséget tenni a „saját” és a „nem saját” között – azaz felismeri és megsemmisíti a vírusokat, baktériumokat, tumorsejteket, de békén hagyja a saját szerveidet.

Hashimoto esetén azonban valami félrecsúszik.

Az immunrendszer egy enzim – a pajzsmirigyben található TPO (thyreoidea-peroxidáz) – ellen kezd ellenanyagot termelni, és idővel magát a pajzsmirigy szövetét is támadni kezdi.

Ez nem egy hirtelen támadás. Inkább egy lassú, alattomos folyamat, amelynek során a gyulladás miatt a pajzsmirigy szövete pusztulni kezd, a helyét kötőszövet veszi át – és egyre kevésbé képes elvégezni a feladatát.

Ami pedig a feladata: a pajzsmirigyhormonok (T4 és T3) előállítása, amelyek az anyagcseréd, energiaszinted, ciklusod, emésztésed, hangulatod és figyelmi működésed alappillérei.

Innen nézve már nem véletlen, hogy ennyire sokfelé érződik a változás – a pajzsmirigyed szinte az egész tested „központi légkondija”.

A Hashimoto autoimmun jellege – vagyis a hajlam arra, hogy az immunrendszer tévesen támadja a saját szövetet – megmarad.

De a gyulladásos aktivitás, a tünetek súlyossága, a szövődmények – igenis befolyásolhatók.

A kulcs itt nem a csodaszer, hanem az irányváltás: megérteni, mi történik a testedben, és ehhez képest támogatni a regenerációt, nem pedig tovább kimeríteni.

Ez a gondolat a lényeg: a Hashimoto nem egy zsákutca, hanem egy út, aminek az iránya befolyásolható.