Hello szeptember - kontroll és változások

A nyár, annak ellenére, hogy nagyon produktív volt számomra (Elkészültem az inzulinrezisztenseknek szóló életmódváltó naplómmal :-D, ami óriási munka volt számomra és nagy öröm, hogy átadhatom sorstársaimnak. Írtam erről az előző posztomban. ) az inzulinrezisztens életmód szempontjából inkább a lazításról, a megkérdőjelezésről és a változások előkészítéséről szólt.

A diétát többnyire tartottam – ez már jól beégett -, de a szokásos alacsony pulzusszámos kardio sportokhoz nem volt semmi kedvem. A cipőim rendre feltörték a lábam gyors-gyaloglásokkor, este már túl sötét volt kimozdulni, vagy túl meleg… Igazi mélypont volt ez nekem. Valahogy elveszett a motivációm. Persze a nyári mászás fantasztikus volt. Most nem erre gondolok. (Akkor még a mászás inkább számított kilengésnek, mint edzésnek is betudható IR-barát sportnak. Szerencsére ez a kontroll alkalmával megváltozott.)

Szeptember elején időszerű volt az újabb orvosi kontroll és tisztában voltam vele, hogy sok jóra nem számíthatok ezek után.

Eldöntöttem, hogy semmiképp nem rejtem véka alá azokat a kellemetlenségeket, amikkel úgy tűnik nem tudok hosszú távon együtt élni. Ilyen például, hogy a Letrox-ot 30 perccel az első étkezés és kávé előtt kell bevenni, és ha már be van állatva az időpont nem javasolt eltérni tőle. Mivel gyakran kelek reggel 5-kor (néha munka végett, gyakrabban azért, hogy saját időm legyen nyugodtan olvasni), így a Letrox miatt legalább 4:30-kor kellett kelnem. Persze akár vissza is fekhetnék ilyenkor, de minek, ha fél órán belül úgyis felkelek?! Tehát azt a fél órát ki kellett valahogy bekkelni az első kávéig. 🙁 Folyamatosan tartani magam a 4:30-hoz – hétvégén, nyaraláskor, ünnepnapokon is egy idő után nagyon fárasztó volt. Ráadásul a TSH értékem nem mutatott jelentős javulást az erőfeszítéseim ellenére sem. Hónapokig csináltam mégis lelkiismeretesen, aztán kimaradt 1x – 2x és nem történt semmi. Aztán gyakrabban is és akkor sem, szerencsére. Így a szeptemberi kontrollra úgy érkeztem, hogy tegyen a doktornő, amit jónak lát, de szerintem ennek így semmi, de semmi értelme. Az eredményeim pontosan mutatták a hozzáállásomat:

A találkozás eredményképpen, több dologban is változtattunk és új erőre kaptam. Mintha óriási terhektől szabadultam volna meg hirtelen.

A Mercmorfin XR 500mg-ot 3×1-ről, csak reggelre és 1x500mg-ra mérsékelte. Ez azért nem rossz! 🙂

A 75mg Letrox le lett cserélve 75mg Syntroxine-ra, ami szedésében is nagy könnyebbség, mert éjjeli ébredéskor is bevehetem, nem kell mindig szigorúan ugyanahhoz az időhöz tartani magam a bevételével. Ennek nagyon örültem 🙂

Újra elkezdtem inni az Inofolic-ot. Majd egy másik termékre állok át tartósan, de mivel régebbről volt még otthon belőle, most ezt elhasználom. Ennek az az oka, hogy a zsírbontásra is jó hatással van és bár kellemetlen beismernem: eléggé elkezdett narancsbőrösödni a combom.

A legfontosabbat hagytam a végére: a SPORT! Erről már írtam,hogy bizonyos kardio-kat egész jól viselek, ha közben pl. tudok tv-t nézni, beszélgetni valakivel vagy leköthetem valamivel a figyelmem. Futni nem futok, akkor sem ha kergetnek, nem az én sportom.

Szerencsére a doktornő megnyugtatott, hogy nem is kell ezekkel a tevékenységekkel szenvesztenem magam. Válasszak olyan sportokat, amik örömet okoznak, merthogy ez az elsődleges, hogy örömmel csináljam. Mondanom sem kell ez nagyon tetszett! 🙂 Így most megmarad a kedvenc jógaórám csütörtökönként (Nagyon kemény, nem viccelek.) és mellé újra gondolkodom a mászásban, Aviva tornában, új kedvencem az akro jóga (bár ehhez már lehet, hogy vének az izületeim, majd kiderül) és a rúdtánc, amibe a barátnőmet is beszerveztem.

A pihenésemről és a stresszkezelésemről is bővebben beszélgettünk a kontroll alkalmával. Kiderült, hogy elég zakatolóak a gondolataim és meglehetősen felszínesen, cikázó gondolatokkal a fejemben alszom. Így elkezdtem bio-melatonint szedni lefekvés előtt, amiről majd a terveim szerint írok bővebben, mert nagyon érdekes hormon, sokat olvastam róla és beszerezni sem volt egyszerű.

Egy hozzászólás